Föld órája 2014

"Mi, Vértesbogláriak a világnak egy olyan szegletében élünk, amelyet a Jóisten nagy jókedvében teremtett, ahol minden a helyén van a természet megbonthatatlan egységében. Mindannyiunk közös feladata, hogy tiszteljük, óvjuk és vigyázzuk ezt a fantasztikus környezetet, életmódunkkal ne okozzunk visszafordíthatatlan változásokat benne. Erről szólt a szombat esti „Föld órája” elnevezésű rendezvényünk. Sokan jöttünk össze érdeklődők az épület aulájában, ahol a köszöntő után Dr. Székely Sándor előadását élvezhettük."

A tavaszi nap melege kicsalogatta a rügyekből a virágszirmokat, az utcán a fák már felöltötték díszes ruháikat. Lassan, komótosan ballagtam a kultúrház felé, nagyokat szippantva a mindent betöltő, bódító illatokból. Megálltam a temetőút aljánál, sokadszor is megcsodáltam a sárgán pompázó aranyeső lenyűgöző kompozícióját, amelyhez érdekes hátteret szolgáltatott a magányosan álló vén vadkörtefa. Mennyi szépség, milyen varázslatos környezet, gondoltam magamban, és már tudtam, hogy ez az, amiért érdemes volt reggel felkelni. Mi, Vértesbogláriak a világnak egy olyan szegletében élünk, amelyet a Jóisten nagy jókedvében teremtett, ahol minden a helyén van a természet megbonthatatlan egységében. Mindannyiunk közös feladata, hogy tiszteljük, óvjuk és vigyázzuk ezt a fantasztikus környezetet, életmódunkkal ne okozzunk visszafordíthatatlan változásokat benne. Erről szólt a szombat esti „Föld órája” elnevezésű rendezvényünk. Sokan jöttünk össze érdeklődők az épület aulájában, ahol a köszöntő után Dr. Székely Sándor előadását élvezhettük.

„ Anyám, asszonyom, papom ez a föld”, írta a szerző a versében. Nem is egy szimpla költemény volt ez, hanem egy vallomás, egy életszemlélet sugározása a helyről, ahol élünk, amely enni ád, ha megéhezünk, vizet nyújt, ha szomjazunk, amely az életet jelenti számunkra. Egy embert hallgattunk, aki alázattal beszélt a természetről, amit az édenkerthez hasonlított. Az előadást Ványik Mónika versekkel, Abonyi Ferenc zenével színesítette. Ezt követően csapatokat alakítottunk, akiknek hat állomáson voltak feladataik. A kérdéseket úgy fogalmaztuk meg, hogy játszva, izgalmas vetélkedés keretében hívjuk fel a résztvevők figyelmét a környezettudatos magatartásra, energia pazarló, rossz szokásainkra. Természetesen nem hiányozhatott a nevetés sem, becsempéztünk néhány vidám jelenetet is a feladatokba. Fél kilenckor kialudtak a közvilágítás fényei az utcákon, az épületben lekapcsoltuk a világításokat. A mécsesek apró kis lángnyelveikkel világítottak, misztikus hangulatot árasztva. Hamarosan lángra kaptak az udvaron összerakott máglya fahasábjai, s mi vidám arccal figyeltük a lidércesen táncoló vörös tűzcsóvákat. Fantasztikus látvány volt, amely hamarosan előcsalta András gitárját, és a húrok pendülésére éneklés kezdődött. Az egészre a koronát a ragyogó csillagokkal teli égbolt tette fel, amely tündöklésével felejthetetlenné tette ezt a gyönyörű estét. Boldogan ragyogta be a földet, amely „kerek innen is, és onnan is”, s aki megérdemli, hogy lakói óvják és szeressék!

A vén, öreg golyó még meg is pördűlt saját tengelye körül, melyet irigykedve figyelt a hold, akinek felszínén nincsenek lábnyomok.

Köszönöm mindenkinek, aki eljött, és sajnálom azokat, akik nem élhették át ezt a különleges élményt!

Sztányi István

Az eseményen készült fotókból egy kis ízelítő:

További fotók megtekinthetők erre a linkre kattintva.