Idén is itt járt a Mikulás!

Hangos, izgalommal teli gyermekzsivaj hallatszott a vértesboglári utcákon december 5-én, csoportok verődtek össze és várták a nagyszakállú piros ruhás ajándékhozót. Már esteledett, a sötétség szép lassan előlopakodott és sejtelmes félhomályba burkolta a környéket. A decemberi hideg alattomosan bebújt a kabátok alá és erőszakosan szorította ki a kellemes meleget.

A tél fagyos leheletében mégis érezhető volt valami derű, egy ritkán tapasztalható csodát váró vibrálás. A gyerekek már kezdtek toporogni, többen látni vélték a mikulás fogatot. Mindenki találgatta, hogy merre járhat, és gondolatban már bontogatta a kapott ajándékcsomagot. Az idő ólomlábakon járt, de egyszer csak megérkezett, ütemes kopogás hallatszott a távolból. Itt van, megjött végre, kiabálták a gyerekek és kitágult szemekkel próbálták észrevenni a sötétben közeledő kedves vendéget. Néhány pillanat múlva megérkezett, a fogat méltóságteljesen állt meg, és rajta ült a várva várt Mikulás bácsi. Amint felállt, teste kissé meggörnyedt a sok-sok ajándék súlyától, hófehér szakállát mohón simogatta a hideg szél. Csodaszép volt, pontosan olyan, amilyet álmainkban elképzeltünk. És a zsákja hatalmas volt, vajon mi lehet benne, gondolták magukban a gyerekek. Lassan leszállt és több száz éves lábain öregesen odaballagott a várakozókhoz. Néhány kedves szó, baráti mosoly, és már hallgatta is a csodaszép dalokat, verseket, amivel a kicsik és nagyok egyaránt várták. Ezeknek az apróságoknak érdemes volt ajándékot hoznom, gondolta magában süvegét félrecsapva az öreg Jótevő, kinek jéggé fagyott szívét a gyerekek öröme, lelkesedése lassan felolvasztotta. De sokat nem időzhetett, mert Bodméron és Vértesbogláron hat helyszínen várták türelmetlenül a kíváncsi fejek. Szeretettel köszönt el, de még nem búcsúzott, mert a mikulásház udvarán várja az érdeklődőket. Kimért léptekkel felszállt kocsijára, s néhány pillanat múlva már sebesen repítették paripái a következő helyszínre.

Sztányi István

Az eseményen készült fotók megtekinthetők a Galériában.