Születésnapi köszöntő

A lemenő nap sugarai aranysárga koszorút fontak a takaros kis ház picinyke udvarára, ahol figyelő szemekkel várt Kati néni a jeles napon, az ajtó előtt.

Alkalomhoz illően még a falat is ünneplőbe öltöztette, saját kezűleg hófehérre meszelte, tükrözvén a rendet és tisztaságot. Gondolataiba merülve üdvözölt, szerényen, tisztelettudóan, ahogyan mindennapjaiban megtanulta.

Törékeny teste kissé meggörnyedt, mintha összenyomta volna a kilenc évtized súlya. Nem hadakozik ellene, elfogadóan meghajlik a sors akarata előtt. A test már kissé megkopott, öreges, de az arc még tükrözi fiatalsága gyönyörű vonásait. Komótosan beballagunk a rendezett tisztaszobába, s elkezdünk beszélgetni jelenről, múltról. 90 év történéseit nehéz szavakba önteni, hisz egy ember életében annyi minden történik, ami fontos, ami felejthetetlen, amire jó, és amire hátborzongató visszaemlékezni.

Bárdos Imréné, Szepp Katalin 1931.08.19-én született Vértesbogláron. Nyolcan voltak testvérek, a faluban édesapját mindenki ismerte, mint asztalos iparost. Ő készítette a használati tárgyakat, de még a koporsókat is a lakosság számára. Mindig példakép volt a két szülő, akik az akkori szegénység ellenére is tisztességgel nevelték a gyermekeket, s igyekeztek a lehetőségekhez képest mindent megadni. Kati néninek nehéz gyermekkora volt, mégis szeretettel mesél róla és emlékszik szinte minden mozzanatára. Szóba kerül az iskola, a németül folyó tanítás, ami miatt erősen törték a magyart és nehezen boldogultak annak nyelvi szabályaival. Megjelennek az ifjúság legszebb történetei, a már nem élő barátnők, és sokáig nevetünk a gyermekkori csínytevéseken. Majd előkerülnek a háború borzalmai, a félelemben eltöltött hónapok, az orosz emlékműnél elhantolt katonák, és mint az áradat, megállás nélkül ömlenek a mondatok, a mélyről feltörő gondolatok. Megjelenik Bárdos Imre bácsi, az első szerelem, amelyből házasság lett és két gyermek született. Majd a betegség a hetvenes években, a nehéz küzdelem a gyógyulásért, a férj halála. Irigykedve hallgatom szavait, és lenyűgöz emlékező képessége. Számomra öröm látni az arcából áradó nyugalmat, az elfogadást. Elgondolkozom azon, hogy miért nem tudunk mindannyian így élni, panaszok és vádaskodások nélkül, és örülni annak, ami megadatott. Nekem tanulságos és felejthetetlen élmény volt Kati nénivel beszélgetni, jó példa arra, hogy másképpen is élhetjük a mindennapokat.

Mire kicsit belefáradnánk a történetekbe, egyszer csak előkerül a féltve őrzött német nyelvű biblia, gyönyörű díszkötésben, a neves családi események dátumaival. Hosszasan lapozgatjuk, hisz ez is történelem, és a hit és Isten szeretete is főszereplője a megélt 90 évnek.

Eszembe jut a bibliai idézet, Ézsaiás könyvéből:

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened.”

Kedves Kati néni, ezekkel a sorokkal kívánok boldog születésnapot, és kérem a Jóistent, hogy még sokáig fogja a kezét! S ha eljön az idő, akkor ebben a házban tudjon búcsút inteni a múló világnak, ahol a bölcsője ringott.

Sztányi István