"Vili" szabadon engedése

Egy rendkívül érdekes programnak voltunk részesei az elmúlt héten, a volt TSZ-tanyán, a Somos szomszédságában. Az iskola környezet szakkörös gyerekeivel és tanárával, valamint néhány érdeklődő szülő társaságában érkeztünk a helyszínre, menekülve a hirtelen jött felhők hideg esőcseppjei elől. A zöld fűben már várt bennünket Szalai Gábor, a „madaras” ember, a Pro Vértes Természetvédelmi Zrt. kiváló munkatársa, kinek szeretetteljes barátságát már több éve élvezzük. Most sem csalódtunk benne, hisz szájtátva hallgattuk érdekes előadását a terepjáró csomagtartójában lapuló madárról, majd lassan kihúzta zsákjából a megszeppent tollkupacot...

Első felindulásomban elneveztem Vilinek a gyönyörű szárnyast, hisz olyan mókás képet vágott, hogy azonnal beleszerettünk Őkelmébe. Csak néztük, simogattuk, és élveztük a társaságát. Vili pedig lassan, méltóságteljesen kinyitotta hatalmas szemeit, mintha csak azt kérdezné: mit bámultok? Majd kissé pimasz módon végigmérte a társaságot, és tovább élvezte szereplését. De lassan közeledett a pillanat, és mi elindultunk a létrán felmászva a hatalmas istálló padlására, hogy Vilit elhelyezzük új otthonába.

Szép lakást készített neki Szalai Gábor már korábban, amelybe puha faforgácsot rakott a sötétszobába, és kényelmes közlekedő folyosóval látott el a külvilág felé nyílva. Mikor mindenki felért a padlásra, búcsút intettünk tollas barátunknak, aki nem volt más, mint egy gyönyörű macskabagoly. Behelyeztük új lakásába, majd a viszontlátás reményében becsuktuk az ajtaját.

Kedves Vili!

Reméljük, hogy kirepülés után hamarosan megtalálod a párodat, visszatérsz költeni, és megajándékozol minket néhány kicsi fiókával.

Kívánunk neked sok szerencsét, és olyan szeretetet, amivel a Boglár tanyán gondoztak és felneveltek!

Sztányi István