A gyertyaláng üzenete

Csendben álltunk a temetőnk kápolnája mellett, majd magunkba fordulva imádkoztunk Sándor atyával a feszület előtt. Sokan voltunk, elment szeretteinkre emlékeztünk ma, megidézve a régmúlt édes pillanatait. A természet különleges hangulatot varázsolt, és aranysárga szőnyeget terített a lábunk alá a lehulló faleveleket rendezgetve. Az ősz párás lehelete misztikus ködbe borította a helyszínt, mintha finom fátyollal óvná az itt alvók nyugalmát. Szótlanul ballagunk a sírok között, szemünk előtt lassan pereg a film, újabb és újabb szereplőkkel. Megjelennek régen elment szülők, gyermekek, barátok, akikkel hang nélkül beszélgetünk, kiket érintés nélkül megsimogatunk. Fájó emlékek tárulnak fel egy véget nem érő pillanatba kapaszkodva. A sírhalmok sora az élő virágok sokszínű gyönyörűségében pompázva jelképezi, hogy nem felejtettük el azokat, akiket a Jóisten magához szólított. A fejfák felé fordulva elmondunk magunkban egy imát, és lassan elindulunk a kijárat felé. Az út bal oldalánál áll egy régi kőszobor, egy személy, hátán kereszttel. Arca megtört, a rideg kő a lélek fájdalmát sugározza. Megérint a látvány, újabb mély benyomás egy különleges nap befejezéseként.

Égjenek a gyertyák szeretteinkért, lángjuk jelképezze a találkozás reményét Krisztus fényében.

Sztányi István

2014. november 1., Mindenszentek napja

Temetőnk csodálatos fényárban úszott, tengernyi virág tanúsította az ide látogatók nem múló szeretetét.