Hogy is volt ez?

A "Magyarország, Szeretlek" című programunkon kezdődött és október 25-én a Vértesboglári tájház „tiszta szobájában” folytatódott a múltidéző beszélgetés újabb fejezete, ahol a legifjabb résztvevő is betöltötte 80. életévét. Egy eredeti helyszín kínált lehetőséget az idős emberek számára, akik szívesen ültek le a szúette, megkopott, kissé rozoga padra a muskátlis ablak alatt, hogy képzeletben elinduljanak az időutazásra, egy elmúlt világ élményeit felidézni.

A lassan elfelejtett gyönyörű ruhák, a szalmával bélelt, egyszerűségében is pompás ágy, a falon függő évszázados szent kép a szoba ódon levegőjében egy különleges hangulatot ébresztett a lelkünkben. A férfiak magukra öltötték az egykoron elengedhetetlen kék kötényt, a nagymamák a rojtos kendőt, és lassan lendületet kapott a beszélgetés. Jártunk az 1900-as évek elején, meglátogattuk az egykori iskolát ahol találkoztunk Hartmann Mihály tanár úrral, feltárultak a II. világháború képei a különös karácsonnyal, az oroszok megszállásával majd a kitelepítés fájó, szívszorító történeteivel.

Az emlékezés a Jóistennek egy csodálatos ajándéka, amely segít abban, hogy megőrizzük szívünk mélyén azokat az élményeket, amelyek meghatározóak voltak életünkben. Közel három órán át beszélgettünk, s közben úgy éreztük, hogy megállt az idő. Megkondult a templomunk harangja egyértelműen jelezvén a delet, komótosan felálltunk hát az asztaltól. Még egyszer körül néztünk a szobában, tekintetünkkel megsimogattuk a régi tárgyakat és komótosan megindultunk az ajtó felé.

Egy felejthetetlen délelőttnek voltam részese, ahol tiszteletre méltó idős emberek társaságában hallgathattam az érzelmekkel teli, élő történelem órát. Kívánok minden résztvevőnek jó egészséget, és várom a legközelebbi alkalmat!

Beszélgető partnerek voltak: Eisemann József, Miehle Béla, Gernhardt József, Nágl Jánosné Róza néni, Prekop Józsefné Mári néni.

További fotók az eseményről:

Sztányi István

polgármester