Honfoglaló tábor a Százados-tanya árnyékában

Az idei esztendőben is megszerveztük a vértesboglári gyermekek nyári táborozását, amelynek témáját és keretét a honfoglalás korának eseményei szolgáltatták. A fényes történelmi eseményhez egy fantasztikus helyszínt vehettünk birtokunkba néhány napra, a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány elnökének, Viszló Levente barátunk felajánlásából. A terület általunk teljesen ismeretlen volt, a Matula-palota és környezete egyedi arculatával sok-sok izgalmat és kalandot rejtegetett számunkra.

Egy forró, verejtékkel teli reggelen érkezett meg a honfoglaló sereg, 46 gyerek személyében. A Nap aranysárga sugarai lassan pirosra festették a csodálkozó arcokat, a szemek tágra nyíltak a kíváncsiságtól, amikor megrezdült a bokor és előlépett Árpád fejedelem teljes harci öltözékben, állig felfegyverkezve. Rövid eligazítás után bevezette népét az újhazába, megkezdődött a sátrak felállítása és a terület birtokba vétele. Hamarosan elindultunk egy felderítő útra, a bivalyok földjén keresztül, a Zámolyi víztározó irányába. A zöld füvön lépkedve fürkészőn kémleltük a lenyűgöző pusztaság apró mozaikjait, amelyből egy csodálatos kép rajzolódott ki. A keskeny csatorna életet jelentő csillogó vízcseppjei lusta, ráérős csordogálással ballagtak a nagy tó vizébe, egyes részein buja növényzettel kínáltak búvóhelyet a madarak számára. Ameddig a szem ellátott, mindenütt sík legelő terült el apró kis cserjékkel ékesítve, majd a távolban feltűntek a fekete bivalyok hatalmas csordái. Óriási élmény volt ott állni és megcsodálni a természet felülmúlhatatlan alkotását, ahol minden egyszerű, odaillő, és mégis ezerszínű. Az ember úgy érezte, mintha egy természetfilm peregne le a szeme előtt. De sok idő nem maradt az ámuldozásra, mert a bivalycsorda lassan közeledett felénk. A főkolompos néhány lépésre állt meg tőlünk, mögötte a sok-sok fekete négylábú meresztgette kíváncsi szemeit. Nem tudtuk mit tegyünk, kővé meredve álltunk a több mázsás patásokkal szemben, és azon tűnődtünk, vajon ki fél jobban. A második, majd harmadik találkozáskor már megtanultuk, hogy nem bántanak, csupán a mérhetetlen kíváncsiság hozza őket a közelünkbe. Ezután ha találkoztunk, akkor megálltunk és hagytunk időt a szemlélődésre, majd amikor beleuntak az ismerkedésbe, méltóságteljesen továbbálltak és belemerültek a hűsítő vízbe.

Egy kora reggelen kissé álmosan indultunk Gáborral, a madaras emberrel a nagy tóra egy felfedező portyára. Ekkor már túl voltunk a madárhálókon, a gyűrűzéseken, közel tíz kis szárnyast fogtunk be és ismertünk meg. Libasorban haladtunk a magas fűben, a szürke nyárfa levelei ezüstös csillogással üdvözölték az elhaladókat. A víz széléhez érve a fák fedezékében felállítottuk az állványos távcsövet, és egymást félretolva testközelből lestük a sok-sok vízi madarat, amint természetes élőhelyén tollászkodik. Ezen a cseppnyi kis területen elképesztően sok madár talált magának életteret, a háborítatlan környezetben zavartalanul él és költi fiókáit. Bár kissé hűvös volt a reggel, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket.

A tábor témáját a honfoglalás kora és eseményei adták, próbáltunk ebben a keretben gondolkozni. A kézműves foglalkozásokon agyagból készítettünk ékszereket, sásból fontunk alkotásokat, de megpróbálkoztunk a bőr díszítésével is, ami őseinknél a rangot jelentette. Készítettünk íjakat, kardot, ki-ki saját óhaja és képessége szerint. Izgalmas volt a nemezelés technikájába belekóstolni. Színvonalas és élethű volt a barantások bemutatója, kalandos a  hajdani öltözékek és fegyverek kipróbálása, de legfőképpen a kardvívás tanítása és gyakorlása. Hátborzongató és izgalommal teli események peregtek le az éjszakai portyán, ahol törzsekbe szerveződve jártuk végig a koromsötét ösvényeket, együtt sikítozva.

Élményekkel teli napokat éltünk át közel hatvanan, sok vidámsággal, nevetéssel és meglepetéssel tarkítva. Rengeteg új benyomás ért bennünket, játszva tanultunk meg sok-sok mindent a szabad ég alatt. Bízom benne, hogy mindenki jól érezte magát és évtizedek múltán is szívesen idézi fel az itt töltött órákat. Nekünk, felnőtteknek is páratlan élményt nyújtott ez a néhány nap, jó volt pár pillanatra újra gyereknek lenni, örömünket másokkal is megosztani. Tiszta szívből szerveztük ezt a tábort, mindenki hozzátett egy kicsit önmagából. Amikor képzeletben visszatekintünk az újhazára, akkor a Matula-kunyhó már nemcsak egy kis faház, hanem egy gyönyörű palota, amelyre szívesen emlékezünk.

Tisztelt Olvasó!

Ha nem hisz az írásnak, nézze meg a fotókat! A nevető gyermekarcok, a ragyogó szemek, a megörökített környezet önmagáért beszél.

A végére hagytam a legfontosabbat, a szervező csapat bemutatását, név szerint: Rátkai Zoltán, ifj. Nágl Henrik, Nágl Edina, Pásztor Kata, Jókai Erika, Nágl Csaba, Sztányiné B.Teréz, Frankó Balázs, Nágl Dorina, Kolozsi Annamária, Hajdúné Juhász Andrea. 

Kedves Barátaim! Hálás vagyok az önzetlen munkátokért, azt kívánom Nektek, hogy legyenek olyan vidám és gondtalan, szeretetteljes hétköznapjaitok, amilyeneket átéltünk a gyerekekkel együtt a táborban!

Köszönöm a szülők felajánlásait, az élelmiszereket, jó hasznát vettük.

Mindannyiunk nevében hálásan köszönöm a Pro Vértes Közalapítvány elnökének, Viszló Leventének a felajánlását, amely lehetővé tette ezt a felejthetetlen tábor megszervezését. Igaz a mondás, hogy nem esik messze az alma a fájától, hiszen Levente fia és kedves felesége jóleső szívélyességgel fogadott bennünket és segített a programok színesítésében. Gábor barátunk madaras foglalkozásai most is élményszámba mentek, gratulálunk hozzá! Tiszta szívből kívánom a közalapítvány munkatársainak, hogy legyen erejük és kitartásuk ezt a szerteágazó tevékenységet folytatni, hisz olyan kincsestárat hoztak létre, amit mindenkinek látni kell!

Sztányi István (Árpád fejedelem)

Ízelítőül néhány fotó:

A táborban készült további fotók megtekinthetők erre a linkre kattintva.